Az első szárnypróbálgatás:
Rettenetesen vékony srác voltam 17-18 éves koromban, és bár ez nem zavart kifejezetten, mindig is akartam egy kis izmot magamra pakolni. Megtehettem, hogy személyi edzővel kezdjem utamat. A magasságomhoz 55 kiló aligha volt tekintélyt parancsoló, eleinte lassan, de biztosan felkúsztam 65 kilóra, de megrekedtem. (Természetesen a táplálkozásról fogalmam sem volt, azt hittem egy sonkás szendvics fedezi a fehérjebevitelemet…)
Az edzőm ajánlotta, hogy próbáljak ki valamilyen tömegnövelőt, természetesen a mindenki számára ismert márka legismertebb cukros lötyijét kaparintottam meg. Ezzel már fejlődésnek indultam, ittam tonna számra, a 65-ből gyorsan 75-80 lett. Minőséghez közöm sem volt, de örültem, hogy lassan emberi súlyba kerülök.
Innentől sajnos egy hosszabb betegség, majd egy rövidebb kihagyás következett, így lefogytam ismét csirkesúlyba.
2-3 évig lubickoltam így a tengerben, immár egyedül, azonban egy idő után megrekedtem. Illetve nem rekedtem meg, de felnőttebb fejjel felötlött bennem, hogy talán most már valami igazi fejlődésre vágyom, és nem arra, hogy a drága pénzen tonnaszámra vett tápkiegektől havi 1 kilót fejlődjek fekvenyomásban…
Az eredmények minden képzeletemet felülmúlták.
Nyár volt, kemény diéta, precízen összeállított étrend, és hétről-hétre nem hittem a szememnek. Mik ezek a vállak? Ez a comb? Brutális látvány, és az edzésen brutális érzés. Mindenki felett állónak éreztem magam. Agresszió az edzésen, magabiztosság a közéletben. Ez szóval leírhatatlan.
Egy pár élményt is elmesélnék, amik értek közben:
Az egyik szúrásnál kihúztam a tűt a combomból, amikor is 20 centi magasra feltört a vér, és a fél szobám olyan lett. Én ezen nevettem akkor.
Egyetlen egyszer rosszul fertőtlenítettem a bőrfelületet, mire 1 hétre begyulladt az egész combom, járni alig tudtam utána.
Ezek mind olyan dolgok, amikből tanul az ember, és kis odafigyeléssel elkerülhetőek. Mindenesetre ez volt röviden az első kúrám, folyt köv.
